Britcica

A brit rövidszőrű a tizenkilencedik század végéről, Angliából származik. Ebben az időszakban a kiállításokon az „egzotikus” fajták domináltak, mint a Távol-Keletről érkezett sziámi és a hosszúszőrű perzsa. Mivel csak a tehetős, jó gyarmati kapcsolatokkal rendelkező emberek engedhették meg maguknak ezeket a luxusmacskákat, a tenyésztés és a kiállítás nekik a társadalmi elithez tartozást jelentette. Néhányan rosszallással figyelték ezt, és úgy érezték, hogy a macskák iránti rajongás mindenki kiváltsága kell, hogy legyen. Sőt úgy vélték, hogy saját brit tanyasi macskáik legalább olyan szépek, mint az egzotikus állatok, legalábbis azok lehetnek, ha komolyan foglalkoznak egy speciális típus kitenyésztésével. A tanyasi macskákból kitenyésztett autentikus brit fajta megalkotásával a kevésbé tehetőseknek is lehetőségük nyílt, hogy megmutassák saját házimacskáikat, és ezt meg is tették. A fajtát a szép brit házimacskából tenyésztették ki, amelynek tömzsi teste és kerek feje volt. Esetenként a perzsával is keresztezték, hogy minél gyorsabban elérjék a kívánatos „tömör” testalkatot; hogy a gyakran még mindig testhez simuló rövid szőrzet minél vastagabb és lágyabb legyen; és végül, hogy új színeket hozzanak az eredeti angol fajtába. A rövidszőrű fajták első klubját, a Short-Haired Cat Society and Manx Clubot (Rövidszőrű Macska Egyesület és Manx Klub) 1901-ben alapították. A klub feladata a hazai rövidszőrű fajták reklámozása volt. A brit rövidszőrűt kezdetben csak „rövidszőrűnek”, néha „angol” vagy „brit” macskának nevezték. Az eredeti brit rövidszőrűt leginkább a következő színekben tenyésztették: egyszínű, kék; fekete és fehér; fekete, vörös, és ezüst cirmos; teknőctarka; teknőctarka és fehér; és cirmos és fehér. A Britmacska jelenkori története Csak később, a már említett perzsával való keresztezés eredményeként, új színek is bekerültek a tenyésztésbe. A brit tenyésztők célja az volt, hogy – bár termetét még mindig a tanyasi macskák robusztussága jellemezte – tisztán megkülönböztethető legyen gyönyörű színei és színeloszlása alapján, és egységes attraktív megjelenése tükrözze „típusát”. Ugyanekkor a kontinensen élő macskabarátok szintén belekezdtek egy egységes fajta létrehozásába saját, meglévő tanyasi és házimacskából. Ezek az eredetileg „európai rövidszőrűeknek” nevezett macskák szinte ugyanolyanok voltak, mint az Angliában „brit rövidszőrű” néven tenyésztett macskák. A brit fajtastandardot átvették a kontinens fajtatisztamacska-szervezetei, és rendszeresen hoztak Angliából állatokat vérfrissítés céljából. A brit és a kontinentális macskák keveredése és ugyanazon fajtastandard alkalmazása végül egy többé-kevésbé egységes fajtához vezettek, ahelyett, hogy különböző fajtanév alatt futottak volna az Északi- tenger két partján. Az 1970-es évek végére elfogadottá vált a „brit rövidszőrű” fajtanév, és az „európai rövidszőrű” elnevezést már csak azoknál a fajtatiszta macskáknál használták, amelyek olyan európai házimacskáktól származtak, amelyek vérvonalában nincs perzsa (lásd még: „Európai rövidszőrű”). Manapság a brit rövidszőrű a világ egyik legnépszerűbb fajtája; egyedül az Egyesült Államokban tenyésztik viszonylag szűk körben, mivel nekik saját rövidszőrű fajtájuk van, amerikai rövidszőrű néven. A britmacska jelleme A brit rövidszőrű macskák barátságos, kiegyensúlyozott és békés természetűek. Jól fogadják más macskák vagy akár kutyák és más háziállatok közeledését. Nagyon emberszeretők, de nem erőltetik rá magukat gazdájukra. Különösen jó alkalmazkodóképességük van. Egy-két éves korukig ugyanolyan játékosak, mint bármely más fajta, ám azután aktivitásuk lecsökken. Nem követelnek maguknak annyi figyelmet, mint más fajták. A brit rövidszőrűek nagyon jól elszórakoztatják magukat. Néha órákig alszanak valahol, de szeretik a babusgatást és a simogatást, ezért nem szabad megvonni tőlük a figyelmet. Finom természete ellenére a brit rövidszőrű macskának megvan a maga egyénisége, és jelezni fogja, ha bármi nem tetszik neki. Gondozás A brit rövidszőrűek különösebb gondoskodást nem igényelnek. Egyszer egy héten keféljük át bundáját sörtés kefével, ennyi elég, hogy jó állapotban tartsuk szőrzetét. Szőrváltáskor – tavasszal és ősszel – egy kis gumikefe ideális segédeszköz a kihullott szőr gyors és látványos eltávolítására. Ha gyakran visszük kiállításra, nem szabad túl erősen kefélni a szőrét; az aljszőrzet csomókban hullhat ki, ezáltal a szőrzet molyrágottnak tűnik. Ha kiállításra szeretnénk vinni, a vedlő szőrzetet inkább sűrű fésűvel gondozzuk, így nem keletkeznek „árkok” benne. Mivel a brit rövidszőrűnek kicsi, kerek fülei vannak, a kiállítók általában levágják a fül végén lévő hosszabb szőrszálakat, ezáltal a fül még kisebbnek és kerekebbnek látszik. Ezeknél a macskáknál speciális fülápolásra nagyon ritkán van szükség. Ha mégis úgy adódna, mindenképpen forduljunk állatorvoshoz. Mivel a brit rövidszőrűek természeténél fogva nagyon szeretnek enni, és nem a nagy mozgásigényükről híresek, ezért hajlamosak a hízásra, étrendjüket nagy körültekintéssel kell összeállítani. Küllem Test A brit rövidszőrű tömör, arányos és erőteljes macska, tömzsi, izmos testfelépítésű. A mellkasa széles és mély, a hátvonala egyenes. Az erős, rövid, egyenes lábakkal alacsony benyomást kelt. A mancsai kerekek. A farok átlagos hosszúságú, vastag a tövénél, és a vége kerek. A testméret a közepes és a nagy között bármilyen lehet – a hímek szembetűnően nagyobbak és impozánsabb megjelenésűek, mint a nőstények. Fej A fej kerek, a nyak rövid és vastag, a pofa telt, a koponya pedig széles és kerek csontszerkezetű. Az áll erős. A nagy, kerek szemek egymástól messze, vízszintesen helyezkednek el – nem dőlnek. Profilból nézve a brit rövidszőrűnek kerek homloka van, az orrvonal rövid és egyenes, alig észrevehető törésvonallal és egy enyhe görbülettel, de „stop” nélküli (hirtelen törésvonal vagy bemélyedés). A kis fülek széles alapúak, kerek végűek, és elég távol ülnek egymástól, így nem rontják el a fej körvonalát. A két fül között igen nagy a távolság. Szőrzet A bunda rövid, sűrű, tömött és rugalmas. Színek és minták - általánosságban A brit rövidszőrű azon fajták egyike, amelyeket szinte minden színben, mintában és jeggyel tenyésztenek. Kezdetben a legnépszerűbb az egyszínű kék volt. Az elmúlt évtizedekben is állandó kereslet van a kék egyedek iránt, de az ezüst cirmosok ugyanilyen népszerűségnek örvendenek. Egyszínűek A brit rövidszőrűt minden normál egyszínű színben tenyésztik – fehér , fekete, kék, vörös, krém, csokoládé, lila, fahéj, őzbarna – és valamennyi teknőctarka variációját ezeknek a színeknek – (fekete) teknőctarka, kék-krém, csokoládé-krém, lila-krém, fahéj-krém és őz-barna-krém. A legnépszerűbb egyszínűek a kék, a lila, és a kék-krém. A népszerű kék színt egy időben rossz leírás alapján karthauzinak nevezték, annak ellenére, hogy az egy másik, francia fajta, amely hasonlít a kék brit rövidszőrűhez. A fajta egyszínű macskáinak egységesen narancs színű szemmel kell rendelkezniük, amelyben nincsenek zöld foltok vagy szegélyek. A fehér brit rövidszőrűnek lehet narancs vagy kék szeme; felemás szemszín is előfordul, és el is ismerik (egyik szem kék, a másik narancs). Cirmosok A brit rövidszőrűeknél a cirmosok kevésbé népszerűek, mint az egyszínűek, kivéve az ezüst cirmost, ami rendkívül nagy népszerűségnek örvend. Mind a négy cirmos minta előfordul ennél a fajtánál: foltos vagy klasszikus, csíkos vagy makréla, pettyes és spriccelt (más néven abesszin mintázat), a leggyakoribb a foltos/klasszikus és pettyes cirmos. Elméletileg az egyszínűeknél felsorolt összes szín, kivéve az egyszínű fehér megjelenhet a cirmos mintázatnál. A sötét szőrzet, amelyből a cirmos minta áll, lehet fekete, kék vörös, krém, csokoládé, lila, fahéj vagy őzbarna, vagy teknőctarka és ezek közül valamelyik szín. Ez utóbbiakat teknőc cirmosnak nevezik. Ha a cirmos minta ezüst-fehér háttérrel párosul, létrejön az „ezüst cirmos”. Az ezüst cirmosokat hagyományosan mélyzöld szemmel tenyésztik, míg a normál cirmosoknak narancsszínű szemük kell, hogy legyen. Őket nagyon ritkán, de általában soha nem keresztezik egymással, mivel a narancs és zöld szemszín keresztezéséből olyan utódok születhetnek, amelyek szemszíne se nem megfelelő narancs, se nem megfelelő zöld. Ezért általában csak azonos szemszínű egyedeket pároztatnak egymással. Régebben, és esetenként még most is, ezüst cirmosoknak születtek nem ezüst, zöld szemű kölykeik. Ezeket a zöld szemű, nem ezüst cirmosokat nevezik „aranynak” vagy „arany cirmosnak”. Más cirmosoktól csak szemszínűkben különböznek (narancs helyett zöld). Tarkák A tarka elnevezés magában foglalja a fehér jegyű brit rövidszőrűeket. A fő szín lehet akár egyszínű, akár valamelyik cirmos. A tarkánál négy fajtát különböztetünk meg: bikolorok, trikolorok, harlekinek és vanok. A bikoloroknál a szőrzet egyharmada-fele kell, hogy fehér legyen, és a homlokon egy fordított V alakzatnak kell kirajzolódnia. A trikolorokra ugyanez érvényes, kivéve, hogy a fő színen és fehéren kívül rendelkezniük kell krém vagy vörös foltokkal is (teknőctarka és fehér), amelyek nagyok, és világosan elkülönülnek egymástól. A harlekinek szőrzetének kétharmada-kilenctizede fehér- a szín pontos eloszlására vonatkozó szabályok macskaszövetségenként változnak, mivel ehhez a színhez tartozó standardkövetelmények is változatosak. Mindenesetre színfolt csak a fején, a farkon és pár helyen a test többi részén jelenhet meg. A Van jegy még a harlekinnél is fehérebb; ezeknél az állatoknál általában csak a farok színes, és ezenkívül csak egy-két folt látható a fejen. A van mintázatnál a kívánatos jegyekről a vélemények szintén megoszlanak. A fehér foltok véletlenszerűen öröklődnek, és gyakorlatilag lehetetlen pontosan kivitelezni a tenyésztést. A tarka almoknál gyakran vannak olyan kölykök, amelyek megfelelnek a speciális jegyekkel szemben támasztott kívánalmaknak (ők lehetnek bi- vagy trikolorok, harlekinek vagy vanok), de születhetnek olyan kölykök is, amelyeknél túl sok vagy túl kevés a fehér szín, vagy a fehér szín eloszlása nem felel meg a standardkövetelményeknek. Őket a legtöbb esetben nem lehet kiállításra vinni, de mivel egyébként nagyon szépek és egészségesek, szőrzetük és szemük színe rendben van, ezért tenyésztésre lehet őket használni. Azokat a brit rövidszőrűeket, amelyeknél nincs meg a helyes fehér színeloszlás, gyakran kedvenc minőségűként, olcsóbban adják el. Ezüst és füstszínű Az ezüst és füstszínt ugyanaz a gén okozza, az inhibitor gén, amely az ezüst-fehér aljszőrzetért is felelős. Az „ezüst” kifejezést azokra a cirmosokra használják, amelyeknek ezüst-fehér az aljszőrzete, „füstszínűnek” pedig az egyszínű, ezüst-fehér aljszőrzetű macskákat nevezik. A füstszínűeknél a szőrzet alsó egyharmada-fele nem színezett. A füstszínűek mindig egyszínűek, és narancsszínű szemmel kell rendelkezniük. Nem könnyű igazi füstszínű macskát tenyészteni, ezért nagyon ritkák. Az ezüst cirmosok már sokkal népszerűbbek a füstszínűeknél, különösképpen a fekete a fekete ezüst pettyes és a fekete ezüst foltos/klasszikus cirmosok – részben azért is, mert gyakran szerepelnek macskaeledel-reklámokban. Az ezüst cirmosoknál a szőrzet alsó fele nem színezett. Szemük színe lehet zöld vagy narancs, de zöld mindig is gyakoribb volt. Eltérő szemszínű egyedeket természetesen nem pároztatnak egymással. A színezett szőrvégű és árnyalt cirmosok tulajdonképpen olyan cirmos minták, amelyek a generációkon keresztül tartó válogatás hatására elnyomva, már csak „fátyolként” terülnek el a világosabb színű aljszőrzeten. A legvilágosabb ezek közül a „színezett szőrvégű”, a „csincsilla” vagy a „shell”; a sötétebb árnyalatú mintásakat pedig „árnyaltnak” nevezik. Mivel ez genetikailag összetett dolog, színezett szőrvégű és árnyalt kölykök előfordulhatnak egy azon alomban is. A színezett szőrvégű és az árnyalt brit rövidszőrűeknek zöld szemmel kell rendelkezniük. Normális esetben csak egymással pároztatják őket, de időnként egy-egy ezüst cirmost is bevonnak a tenyésztésbe vérfrissítés céljából. Colorpointok Az újonnan kitenyésztett colorpointoknál az aktuális szín csak az extremitásokon jelenik meg – a fülek, a pofa, a mancsok, a farok és a hímeknél a herezacskókon -, mivel ezek a test leghidegebb pontjai. A színezet nem terjed át a test többi részére, így azok nagyon halvány árnyalatot öltenek. A colorpointok születéskor általában fehérek, a jegyek csak fokozatosan jelennek meg. Ezen állatok színe az évek során változik, és általában sötétebb lesz a színük egy árnyalattal. A colorpointok sokféle színűek lehetnek, a klasszikus fóka jegytől egészen a legújabb ezüst cirmos jegyig. A szemszínnek mélykéknek kell lennie. Forrás : Nagy Macska Enciklopédia A Glória Kiadó engedélyével. www.gloriakiado.com